Szóval most már az érdeklődésre való tekintettel folytatom történetemet. Nem tudom, hogy mennyire érdekes a környezetem reakciója a témában, hisz nem hagyom, hogy bárki is befolyásoljon, vagy csak a száraz tényekre hivatkozzak.

Amikor az első bejegyzésem született, akkortájt volt az az ominózus nap is amikor egyedül elmentem a mcdonaldsba, akkor jutottam el a végleges döntésemig, szóval onnantól datálhatjuk (de szép szó :D) a hízásom elindulását. Természetesen feljegyeztem az akkori súlyom, 61-62kg voltam (168cm mellett). Innen sikerült kb két hónap alatt 6kg-om híznom ami elég szép és látványos eredménynek tűnt, ekkor kezdtek a piszkálódások mindenhonnan érni, mert ez már elég feltűnő változás volt, és persze lassan a ruhatáram bővítését is maga után vonta, ami ugye részben csak szüleim segítségével valósítható meg. Igen, mint iskolás tőlük kell pénzt kérnem. Szerencsére a pszichológusi kezelés elmaradt, és szép lassan apu is megnyugodott, főleg hogy azóta több, mint fél év eltelt, és egyértelműen nem vagyok terhes, csak kövér. Persze időnként a mai napig vannak megjegyzések szülők részéről pl. közös étkezéseknél, hogy jó lenne odafigyelni, meg el kéne kezdenem valami diétát, de úgy érzem lassan kezdik megszokni. Jobb is lesz ha hozzászoknak....

Az iskolában persze ennél nehezebb a helyzet, de azzal nyugatom magam, hogy csak ezt a tanévet kell kibírnom és vége. Többet nem látom őket. Persze szeptemberben a kötelező iskolaorvosi vizsgálaton szintén megjegyezte az iskolaorvos, hogy nagyon sokat híztam tavaly óta, és jobb lenne odafigyelni a súlyomra mert ennek következményei lesznek. Igen persze.... lesznek, mégpedig, hogy végre jól érzem magam a bőrömben és olyan lehetek, amilyen mindig is akartam lenni. Mondjuk ezt nem mondtam neki.

Egy ideje azon is gondolkodom, hogy regisztrálni kellene egy külföldi bbw fórumon (sajnos hazánkban még továbbra sem igazán vannak követői ennek az életformának) ahol hozzám hasonlóakkal barátkozhatnék. Mert ezen a blogon kívül eddig még sehol nem osztottam meg eme gondolataimat. Még az úgynevezett néhány legjobb barátnőm sem tudja, ők néha megjegyzik, hogy lehet hormonális vagy egyéb betegség van a háttérben és érdemes lenne kivizsgáltatni ( nem tudják, hogy én tisztában vagyok a hízásommal, sőt én magam vagyok az előidézője), de általában nem akarnak ezzel bántani és szóba sem kerül. Én meg egyszerűen élőben nem tudok ezekről a dolgokról beszélni, még nekik sem, egyikükkel sem érzem olyannak a viszonyom. Meg egyáltalán erről élőben beszélni ma manapság ebben az országban úgy hiszem nagyon nehéz. Leírni sokkal könnyebb, valahol ki kell hogy jusson, és úgy hiszem így névtelenül, ezen a platformon a legkönnyebb. Az biztos, hogy mióta elkezdtem mindezt kiegyensúlyozottabb vagyok, jobb a közérzetem és egyszerűen jobban érzem magam, vidámabb vagyok az elmúlt 1 évben és ezt más is észre vette, csak ők nem tudják mi ennek az oka. Én tudom :P

Boldog vagyok na! :D